adree

Tegnap kimentunk egy kisvarosba lovagolni nem messze tolunk. Szandekosan nem mondom, mely lovardarol van szo. Rengeteg lovuk van, valoszinuleg kereskedessel is foglalkoznak, meg oktatassal allitolag (nyari taborok is vannak). Elmeletileg terepre kellett volna mennem, de az illeto nem volt ott, akinek ki kellett volna vinnie, ugyhogy mutattak egy kozepes meretu fedetlen palyat. Kertem, hogy akkor legyen oktatas. A no mondja, jo. Mit akarok tanulni? Hat mondom ugorjunk. Ahhoz o nem ert. Jo, akkor dijlovagoljunk. Ahhoz meg a lovak nem ertenek; nem ismerik meg az alapokat se, meg igazabol o se. Kozben a no mosolytalan, majdnem bunko volt, mondtam neki, hamar itt vagyok, nem megyek el lovaglas nelkul, hanem megnezem, mit tud a lo amit ad nekem, aztan csinalunk valamit. A lo nevet nem mondom csak roviditem, hogy az iskolat ne lehessen beazonositani, a lenyeg az a no kivalasztotta ezt a szurke paripat, akin barna pottyocskek voltak, es roppant szelid joszag volt elso latasra. Fel is szalltam ra, elkezdtem bemelegiteni, s persze szerelem lett elso ulesre. Kancacska a draga, B. betuvel kezodik a neve. Bator, nagyon figyelmes, egymasra hangolodtunk egy perc alatt, egymas agyaban olvastunk ugyhogy egyszer kellett hatra csusztatnom csipotol a labam, azonnal vagtaba ugrott. Na onnantol vagtaban csinalunk szlalomokat, koroket. Nagyon merev mindket oldalra Kancacska, latszik, erzodik hogy csak alapon van beidomitva, milyen kar. Az a lo alig varta hogy mondjam, mit csinaljon, vette a lapot; mivel nincs igazan idomitva, csak ravezettem pl korben egy folyosora vagtaban, mar azert is halas volt hogy o olyan ugyesen vegigvagtazhat valakivel azon a folyoson. Aztan amikor hagytam pihenni, akkor behunytam a szemem es hagytam iranyitas nelkul menni. Az agyunk utan most a szivunk is osszekapcsolodott. Hirtelen nem tudom mit mondott mert sosem tudtam a lovakkal valo fejbeli kommunikaciomat emberi nyelvre leforditani (mig a macskak es kutyak metakommunikaciojat meg tudom fogalmazni), de hirtelen megerztem valamit, amit mondott, es osszeforrtunk. Behunyt szemmel erzelmeket csereltunk, es o vigasztalt. Hirtelen levegohoz jutottam. Lohatrol mas a vilag, en akkor elek amikor lovagolok es ezt most, hogy latta, anyu at is erezte. Sogorom, majd noverem es anyu is feljottek hogy megnezzenek minket. Mondtam is anyunak, hogy utalok repulni de azert repulok a csaladomert, o viszont meg sose latott lovagolni, ugyhogy most figyeljen. Neki kezdtunk vagtazni, ereztem az alattam egyre jobban vaganyodo kancat, egyre jobban megbiztam benne, a vegen mar nem is kellett annyira iranyitani mint gondolni, es mar mentunk is. Az a lo alig varja hogy tanuljon mar valamit, ugrani vagy lepeseket. Nincs rossz dolga, de a tulaj (ha az a no) nem is ertette, mit mondtam, mikor dicsertem. Mikor mondtam hogy kicsit merev, azt se ertette, es azt se, hogy mennyire kedves es lelkesen tanulna. Kar egy ilyen gazda kezebe lo, mert a lo beszel de ha rajon hogy a gazdaja nem hallgatja, akkor megnemul es szomoru lesz. Ennek a lonak is volt szuksege beszelgetesre, de elnyomtam az erzelmeit az enyemekkel. De visszamegyek hozza, mert nagyon tetszett es nagyon jol ereztem magam utana, mert megbiztam benne, mert ereztem a batorsagat es a vallakozo kedvet. Egy ilyen lovat orom lenne idomitani. Csak ezt a not nem erdekli. Csak azt nem ertem hogyan lehet egy lovasiskoat mukodtetni idomitatlan lovakkal es olyan edzokkel akik nem tudnak lovagolni. Mindegy. B. a lenyeg!

PS: Egy tunderi kis fiatal kan macska rohant utanam es simogatta magat velem es nezett ram azzal a csodalatos arcaval. Megkertem a tesom fuzze meg anyut hogy elhozzuk, de sajnos nem sikerult.

Lehetne elni allatok kozelsege nelkul, de annak az eletnek semmi ertelme nem lenne szamomra. Azonnal erzem, mit erez es mond nekem az allat. Kimondhatatlan, mit erzek irantuk.