No, a koltozes elott ket napot toltottem Raphaelle lakasaban. Mindentol elzartam magam, internettol, tv-tol, telefontol, radiotol. Csak magam voltam egymagammal Parizs kellos kozepen es neztem az erkelyrol az Eiffel tornyot. Beteg is lettem kozben, de nagyon jot pihentem es nem gondolkodtam azon, mi fog tortenni masnap. Csak beken hagytam magam es kezdtek kulonos erzeseim tamadni. Ujra talalkoztam onmagammal, ami hosszu evek ota nem tortent meg es ezen elmenyre vissza is szeretnek terni.
Masnap megerkezett az unokaocsem. Bekesen vartam ot a Gare de L’est-en 17 : 37-re. Egy ido utan csak feltunt hogy valami nem stimmel, neveztesen hogy nem oda erkezett es nem akkor. Atkocogtam a Gare de Lyonra, hazavittem ot Raphaelle-hez es eltoltottunk egy klassz estet egyutt.
Vasarnap Charles eljott ertunk es egyutt mentunk ki a Charles De Gaule –repterre anyaert. Esett, sutott a nap, megint esett. Orakon keresztul autoztunk. Ris-ben osszeszedtuk az autonkat es ettunk egy nagyon finom kinai vendegloben. Ez nem egy olyan szar kis kinai etterem hanem nagyon szep es igenyes, rendkivul finom a konyhajuk es nagyon nagy valasztekuk van.
Aztan eljott a Borzalmas de Nagy Pillanat, amikor beallitottam a harom emberrel az oldalamon. Xavier-nek leesett az alla es lattam hogy erzi hogy valami nem stimmel. Kertem hogy uljunk le. Leultem vele szemben egy szekre, o a kanapera, anya a fotelbe, Marci a fotel szelere, mig Charles Xavier melle. Egyszeruen megmondtam Xaviernek kedvesen es higgadtan, hogy elmegyek, elkoltozom ket nap mulva. Lattam a vonasain hogy teljesen szetzilalodnak, majd azt mondta hogy ez egy jo dontes es sok sikert nekem-de mi lesz a hazzal ? Azt feleltem hogy te fizeted a hazat, mivel en mashol fogok mas hazat fizetni. Kicsit meghokkent es belement reszletekbe, de elfogadta. Mondtam neki hogy ennyi, most hogy megbeszeltunk, igyunk egy teat.
Aznap Xavier elment Benoit-hoz es Anne-hoz, ahol nem tudom, mi tortent, de borzalmasan orjongve jott haza hajnali egykor es egesz este tombolt Charles-al a telefonban. Mi ekozben kipakoltuk az egesz also szintet es a felso szint felet kartonokba. Rengeteget hajlogattunk bar ezek a dolgok mar joreszt ki voltak valogatva, csak kartonozni kellett, orakig dolgoztunk rohanva hogy kihasznaljuk az idot amikor Xavier nincs otthon es tudunk dolgozni anelkul hogy o tombolna. En Agnes-nel aludtam, mert ereztem-ekkor me nem tudtam- hogy ez nem fog annyiban maradni ; Xavier csak azert reagalt igy, ugymond megengedoen, mert sokkot kapott. Agnes csodalatos volt es ki kell ternem erre. Higgadt, kedves, remekul megtalalta a hangot a csaladtagjaimmal angolul, es olyan nemes egyenesseggel nyujtott segitseget, nem kerdezve hogy ez neki milyen kellemetlenseget jelent. Egyszeruen megagyazott nekem es jo ejt kivant miutan nala vacsoraztunk.
Vasarnaprol hetfore virradora alig aludtam, de ket borzalmas remalommal kuzdottem. Hajnalban felkeltem hogy elmenjek dolgozni. Bevonatkoztam Parizsba, masfel ora ami alt. Nem zavar de most azert nem volt konnyu. Charles delelott hivott es figyelmeztetett hogy Xavier orjong es mindenre kepes, nagyon vigyazzak. Penzt kovetel es vadaskodik. Kozben anya is felhivott. Elmondta hogy Xavier egy papiron bizonygatta ,neki hogy nem tudja egyedul fizetni a hazat, lebontotta neki az osszes koltseget es azt hiszem, meglehetosen kellemetlenul viselkedett. Szerencsere kommunikacios nehezsegek akadtak, de igy is mindenaron tudni akarta, hova megyek es kivel fogok lakni. Nem kapott valaszt. Kozben anya es Marci megszallottan pakoltak ossze a holmimat, mazsas konyveket, lexikonokat is beleertve. Szo szerint halalra dolgoztak magukat mert masnapra keszen kellett lenni mindennel.
Ez volt szamomra a melypont. Hogy valaki elkezdi az anyamat manipulalni ellenem. Hogy az anyam « meghallgatja » ezt az embert. Hogy meg a vegen nekem kell elmagyaraznom, mi az igazsag csak azert, mert a masik konnyes szemmel hazudik es jatsza a martirt. Teljesen kiborultam. Felhivtam Xavier-t es elkuldtem a francba, megmondtam neki hogy tudom hogy alairt helyettem kolcsonoket es egyebkent meg eszem agaban sincs hazamenni es vele tobbet beszelni.
Caroline baratnom lenyugtatozott (micsoda szerencse hogy az ember korhazban dolgozik), majd megkertem a foorvos fonokom hogy engedjen haza. Bar nem haza mentem hanem elintezni nehany dolgot, pl. Angikanak uj szallito dobozt venni, meg egy-ket fontos dolgot pakolashoz. Anya es Marci sutit ettek es elmagyaraztam nekik hogy Xavier miben hazudott a szamolast illetoen es mit hallgatott el eloluk amelynek kovetkezteben ok eleg rosszul ereztek magukat ; elmentem ezt-azt venni a nagy bevasarlo kozpontban, hulla faradtan es kisirt szemmel kunyeraltam nyugtatot egy gyogyszertarban de a gyogyszertaros nem adott . Az Angiknak kivalsztott szallitodobozt nem lehetett osszerakni, megkertem egy eladot aki husz perc mulva erkezett meg es eltorte az egyik kallantyut, a dobozbol nem volt masik. Aztan kb. husz percet alltam sorba egy szem ragasztoszalagert, mert nem volt rajta a vonalkod es a penztaros nem talalt senkit aki megmondta volna neki. Mire visszaertem csak a fal menten vonultam hogy ne essek ossze az idegi faradtsagtol. Anya es Marci csodalatosan helyt alltak. Letettem oket a haztol nem messze, elmondtam, mit kell csinalni, kulonos tekintettel arra hogy nem akarok hazamenni, de ki kell csempesznem a macskat aki nem engedi masnak magat megfogni. Igy ejfelig smseztunk anyaval hogy a macska megerkezett-e mar a kertbol.
Kedden, a koltozes napjan reggel fel hetkor kaptam egy suttogo telefont hogy most menjek at a hazba, mert a macska vegre megerkezett. Besettenkedtem az uj szallitodobozzal, megfogtam a lerokonyodott allatot es begyurtem a helyere, aztan elszaladtam vele Agnes-hez (a szaladast szo szerint kell erteni mert menekules-jellegu volt). Jol is tettem mert Xavier is koran kelt. Mi anyaval vegig telefonkapcsolatban maradtunk, pedig csak tiz hazszamnyira voltam elszallasolva.
Angit bezartam Agnes egyik szobajaba, hagytam neki ennivalot es almot, elmagyaraztam neki hogy fontos hogy jo fiu legyen, aztan elmentem alairni a szerzodest Charles-al, aki mar a haz elott vart.
Egy ora alatt vegigvettunk mindent, alairtam a szerzodest es visszamentem Agnes-hez. Kozben vegig kapcsolatban voltam az osszes baratommal. Sylvie az etelrol gondoskodott, Agnes a macskarol, Thomas a halakrol, Sandrine es a baratja kimondottan pakolni jottek (amit mindenki mas is csinalt, persze), mint Marianne ( a lovasiskolam igazgatonoje) baratja is, aki loszallito kamionnal erkezett.
Charles felhivott hogy elviszi Xavier-t ebedelni, pakoljunk s menjunk. Nos, min taz orultek, mindenki ravetette magat a cuccokra. Sandrine ugy kapkodta fel a husz kilos kartonokat hogy csak bamultunk. Terult-fordult, egy percre sem allt meg. Az egesz csapat, Sylvie , Agnès, Philippe, Thomas, Mathieu, meg persze Marci es anya, csodalatosak voltak, mindenki azonnal megtalalta a helyet es azt amire az adott pillanatban szukseg volt ; hihetetlenul reaktivak voltak. En reszketve, szinte sokkos allapotban probaltam osszeszedni a maradek holmit amit anyaeknak nem volt idejuk becsomagolni, de azt se tudtam, milyen nyelven beszelek. A kaminon kivul minden baratom kocsija is dugig volt.
Ekkor megjott Xavier es elszabadult a pokol. Orjongeni kezdett egy kisszekrenyert amit eppen akkor akartunk betenni a loszallitoba. Minden baratom ott allt, meg a fel csaladom, az o apja es az utcara kijott egy-ket szomszed megnezni, mi a fene tortenik, ki halt meg hogy valaki igy magan kivul van. Xavier ossze-vissza rohangalt megnezni hogy mit vittem el, holott ugyebar egy hazassagban a fel butorzat es altalaban mindennek a fele illeti mindket felet. Szanalmasan elkezdett visszapakolni holmikat amik szerinte az ovei. Mondtam hogy semmi gond, mi folytatjuk a pakolast, minel gyorsabban megyunk el, annal jobb. De reszkettem, teljesen ki voltam keszulve. Volt egy pont ahol Thomas elallta Xavier utjat es mondta neki hogy mostmar nyugodjon meg, hogy lehet ilyen felelemetesen kicsinyes es paraszt ; de Xavier semmit nem hallott. Thomas egyebkent csodalatosan ellatta a halakat, csak ketto halt meg (de nem omiatta), mindenrol gondoskodott : homersekletrol, szurorol, viragokrol, vizrol, tartalyokrol, tisztitoszerrol.
Ezutan mindent olyan gyorsan eltem meg hogy nem is tudnam elmondani, mi tortent, mintha filmszakadas lenne az agyamban ; csak arra emlekszem hogy Philippe, Thomas es Mathieu kitessekeltek az egyik kanapet a masodik emeleti ablakon ; valamint hogy Sandrine megfogja a karom hogy ne menjek fel az emeletre, mert Xavier es Thomas eppen osszecsapnak (amire kesobb Thomas azt mondta, elbeszelgettek). Kozben Zorro hivott tobbszor is, hogy vagyok, mi van, minden rendben van-e.
Aztan valamiert Xavier ujra elment es nyugodtabban tudtuk folytatni a munkat, de az egesz koltozes le lett zavarva nehany ora alatt, mar ami a hazat illeti. Sandrine-al dobaltuk kifele az agyam tartalmat az ablakon es akkor mar humorizaltunk is, de csak szerenyen magunk kozott (« Adri, nem azt mondtam hogy kidobd a szomszed jardara, te !...csak csusztasd ! ») Nehanyszor mindenki fordult a ket haz kozt, aztan Agnes hazat is kiuritettuk (en ugyanis mar osszecsomagoltam jo nehany holmit es ezek Agnes pincejeben pihengettek). A kamionbol kipakolni mar nehezebb volt, mivel az nem fert be az udvarba. Ezert az egesz csapat tonnanyi kartonokkal rohangalt az udvart atszelve. Egesz delutan hordtuk be a kartonokat az udvart at -meg atszelve, vorosen a faradtsagtol meg a fizikai kintol ; az akvariumot a butorral egyensulyozva a macskakovon…
A legtobben haza is mentek ezert-azert, mert nem volt evoeszkoz, szaveta, wc papir es egyeb letfontossagu dolgok. A kanapet viszont nem tudtunk bevinni mert nem fert be.
A vegen, amikor mar minden be lett hordva, az ot auto tobbszor megtoltve es kiuritve ; az egesz tarsasag leucsorgott a lepcsore es Sylvie isteni sutijet, meg a csodas Nori-fele lekvart eszegettuk elmelyulve. Azon gondolkodtunk, mik azok a dolgok amiket venni kell azonnal ; s vajon hogyan ferhetne be a kanape. De az az igazsag hogy utalom azt a kanapet, mint utobb rajottem. Azert azon aggodtam hogy ejszaka ellopjak…Mire Agnès, spontan : « Ezt a kanapet ? Soha ! » Pedig amugy szep, fekete igazi bor kanape, de ezen megis halalra rohogtuk magunkat. Aztan elszivarogtak a baratok haza ; csak Thomas maradt velunk, mert ragaszkodott hozza hogy megcsinalja az akvariumot, kitisztitsa, igazi viragokat ultessen bele, es persze meg kellett varni mig a viz homerseklete megfelelo lesz. Aztan elmentunk egyutt enni harman –anya akkor mar aludt-, es jot beszelgettunk. Thomas nagyon edes volt. Az idegi es fizikai tulfaradastol mindenki nagyon rosszul aludt, kiveve engem ; en ugyanis nem aludtam egyaltalan. Hajnali otkor Angihoz bujtam es egy orat tudtam pihenni.
Tegnap aztan Marcival kivittuk anyat a repterre a vilag masik vegere. Olyan faradtak voltunk, hogy elmondhatatlan. Azt sem tudtam, merre megyek es arra gondoltam, ha elajulok a faradtsagtol, legalabb alhatok egy kicsit. Raadasul a Gare de Lyon-on leszalltunk hogy megnezzuk, Marci jegyet at tudjuk –e tenni egy kesobbi idopontra. Nagyon orultunk mert sikerult es rafizetes nelkul ; viszont visszafele nem talaltuk meg anyat akit ott hagytunk egy talalka helyen…Vegul csak kivonszoltuk magunkat a CDG-re , majd visszavagtattunk Szephez (aki nem ismeri Parizst : deleott 11-kor keltunk utra es epp csak hogy Evry-ben voltunk fel 5 –re ! Nem csoda hat, hogy ki voltunk merulve !) Olyan percre pontosan voltunk kiszamitva hogy ot percet kestem. Jo gyurott lehettem mert lattam Szep arcan, mit valtott ki belole az en megjelenesem. Elmondtam neki sokmindent, meg azt hogy bant hogy Xavier nem engedett elvinni butorokat, csak az agyamat, egy konyvespolcot, meg egy kanapet-majd hozzatettem rohogve hogy a kanape be se fer-na ezen aztan fetrengtunk.
Szep egyebkent csinos es flegma volt, mivel azt mondta : « a ferje nem akarta hogy elkoltozzon de mi lett ? Azert elkoltozott. Nem akar elvalni de mi fog tortenni ? El fognak valni. Es most azt mondja, nem gyozott ? « A vegtelensegig optimizalta a helyzetet, szerinte nagyon is oke minden, kit erdekel az a nehany butor ; es ne banjam hogy nem vagyok olyan mint Xavier es nem ugy viselkedtem mint o ; es mostmar igazan alabb vehetnem szorongas-ugyileg. Bar zero riziko nincs, szerinte a legfontosabb lepest megtettem. Mikor elvaltam tole Marci megjegyezte : « talalkozol vele kifacsarva, kiborulva, es negyven perc elteltevel ki vagy simulva, valamit nagyon tudhat a pasi ! »
Ezt kovetoen elmentunk butort vasarolni. Talaltunk nagyon klassz holmikat fillerekert, nevezetesen ket konyhabutort, egy szekrenyt a furdobe ; Marci bamulatosan viselkedett, lemert nekem mindent, kalkulalt, hogy lehet betenni es mit kellene miben tartani ; ugy tartotta a frontot mint a szoke herceg a feher lovon, mig nekem minden egyes levegovetel fajt a faradtsagtol meg a betegsegtol ( kozben elkaptam valami virust is). Talaltam egy szamomra csodalatosan szep kis (nagy !) komodot amibe sokminden belefer. Igen draga volt de megvettem mert ugyis kell butor. Ezzel nincs meg minden butor, de egy jo reszuk igen, mert ruhasnak azt fogom hasznalni atalakitva amit az elozo lakok itt hagytak. Ezen kivul vettem egy szep, elegans fekete uveg zenetarto polcot (mostmar csak CD lejatszo kell, mert azt Xavier visszaorditotta a hazba…). Akasztos szekreny, fuggonyok, ulo alkalmatossag (kanape ?...), kisasztalka es talan meg egy szekreny kellene.
Azota kapom a komoly es vicces smseket minden baratomtol. A viccek a kanape-tema korul forognak, mig a komolyak akorul hogy miert nem vagyunk egyutt Thomas-val.
Itt tartunk most, meg ott hogy holnapra beteget jelentek egyreszt mert az vagyok, masreszt meg mert kell nekem harom nap amikor elrendezem a lakaskamat, ezen kivul vissza kell mennem a hazba egy-ket holmiert de olyankor akarok menni amikor Xavier dolgozik ; azaz holnap reggel. Ma este megerkeznek a butorok, es Marci eppen szetszedi es ujra csinalja a lakas egy meghatorozott reszet. Szoval haladunk.
Ps : Angi reklamalgat, de azert reszt vesz a maga felenk, tartozkodo de megis kedves es foleg intelligens modjan a dolgokban ; most hogy nem tud kertbe menni, rengeteget akar velunk jatszani ; lesbol vadassza a labunkat, felhengeredik elottunk, csikizteti magat es kiprobalta a tapeta-leszedeses jatekot is. Nagyon telitalalat lesz neki a cicabarat, lesz kivel jatszania es bujnia.